Ez a történet nem arról szól, hogy hogyan lehet egyik napról a másikra vegánnak lenni, vagy hogy ez mennyire egyszerű. Elmesélem a tapasztalataimat, és ez remélem, hozzásegít titeket is a tudatosabban étkezéshez.
Környezetvédelmi okokból indítottam el a kihívást, hogy valamennyire kompenzáljam az utazásaink környezeti hatását. A nagyüzemi állattartás ugyanis óriási terhet ró a természetre, aminek járulékos következményei: a fokozódó üvegház-kibocsátás, talajerózió, a nem megújuló fosszilis üzemanyag-készlet kimerítése, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a világ termőföldjeinek kb 80%-át hús és tejtermék előállítására használjuk.* Mindezen információk tudatában egyéni felelősségünk, hogy mennyire kezeljük komolyan.
Valamennyi előnnyel indultam, redukált tejterméket fogyasztottam eddig, és a húsok közül is mindig a szárnyasokat választottam. Azon elméletem miatt, miszerint minél kisebb az állat, annál kisebb a hús ökológiai lábnyoma, hiszen például kisebb az ivóvíz-igénye is, ezt az alábbi infografika is igazolja.
Forrás: statista.com
Szerettem volna a 4 hetet hibátlanul végig enni állati eredetű termékek nélkül, de bevallom, nem sikerült. Ó, de mennyire nem, nagyon sokszor „hibáztam”. Ez betudható annak is, hogy egyáltalán nem voltam felkészülve. A családom mindenevő továbbra is, és a fagyasztó hússal, és a nyári kincseinkkel: koktélparadicsommal és szederrel van tele, így nem volt benne hely, ezáltal lehetőség sem, hogy nagy adagokkal elő tudjak készülni.
A Növényi November első pár napját Keszthelyen töltöttük, ahol a szállodában tapasztaltam, hogy igencsak kevés választási lehetőségem van, de ez még mindig jobb volt, mint az éttermekben, ahol egyáltalán nem találtam a kihívásnak megfelelő ételeket (kivéve krumpli, rizs, kovászos uborka). Tovább nehezítette a dolgot, hogy főzési lehetőségünk sem volt.
Mikor Zitának (csapatunk full vegán varázslójának) meséltem ezt a hétvégét, megemlítette, hogy ráadásul ilyenkor meg kell kérdezni, hogy a rizs vajon húslevesben főtt-e, vagy érintkezett-e állati zsiradékkal a krumpli. Kezdő növényevőként nekem ezek eszembe se jutottak.
Otthoni körülmények között már könnyebb volt, de akkor jöttem rá, hogy mennyire keveset főzök. Napközben a környező menüs helyekről gyűjtöm be a dobozaimba az ebédet, este pedig együtt töltjük az időt, és csak a játékkonyhában főzünk. A lányomat az igazi főzés még nem igazán köti le.
Az első két hét volt a legnehezebb. Annyira szigorúan akartam tartani a kihívást, miközben nem veszek újra csomagolt élelmiszereket, szezonálisan étkezem, hogy sokszor voltam éhes, elmaradtak a reggelik. Két hét alatt a gyerek előtti nadrágjaimban sasszéztam újra, de nem leltem örömömet az étkezésekben. Indokolatlanul sok étcsokoládét ettem, és nehezen szoktam meg a megnövekedett rosttartalmú ételeket.
1,5 hét környékén ettem először húst, és émelyítő volt.Hirtelen mintha egy követ nyeltem volna le, és kellemetlen érzésem volt. Egész egyszerűen nem akartam kidobni egy kapott szeretettel ételt (ami ráadásul korábbi kedvencem), így megettem, mert az élelmiszerpazarlás a kihívás előtt volt a fontossági listámon. A tünetek után viszont megrendült a listám, ugyanis órákon át fájt a hasam, nem éreztem jól magam, mintha elrontottam volna a gyomrom.
Aztán pár nappal a hónap vége előtt is ettem újra húst, és még rosszabbul voltam. Az utolsó héten, mikor már rettentően untam a humuszt és a csicseriborsó minden formáját, megadtam magam, és kipróbáltam néhány csomagolt vegán élelmiszert. Találtam jókat, de nem fogok rendszert csinálni belőle, hiszen a kukát nem szeretném újra megtölteni.
Az utolsó héten felfedeztem magamnak a fekete sót is, a tofut is kipróbáltam, és végre a Lila füge vegán magazinját, Steiner Kristóf receptkönyvével felváltva már nem csak nézegetem, hanem meg is valósítom az ételeket.
Mit rontottam el?
A legnagyobb nehézség a tojás volt – péksüteményekben, száraztésztában (nem vettem külön ezért, azt használtam, ami otthon volt), reggelire is becsúszott.
Nem tudtam ellenállni még 2x anyósom főztjének, és étteremben is elcsábítottak a tejtermékek. A húsos ételek helyett pl. kecskesajtos salátát, vagy fetás gyrost választottam, ha nem volt vegán opció.
Mit tanultam?
◦ Fokozatosan kell változtatni az étkezésen, egyik napról a másikra nem lehet átrendezni a kamrát.
◦ Elsőre időigényes megtalálni a vegán opciókat, recepteket, de bele lehet jönni
◦ Ha egyszer elhagytad a húst, nem esik jól újra felvenni a menüre.
◦ Műanyag nélkül sokkal nehezebb megoldani az étkezéseket vegánként, mint mindenevőként.
◦ Meglepően nem hiányzik a hús, pedig korábban egy húsmentes hétfő is kihívás volt.
◦ Nyáron elkezdeni egy ilyen kihívást, mikor sokkal több izgalmas szezonális dolog van, talán egyszerűbb.
A 4 hét letelt, de én folytatom a kihívásomat. Hibázva, de folyamatosan tanulva megyek tovább. Nem szeretnék újra mindenevő lenni, jobban érzem így magam, mintha lebegnék mindennap, és a kedvem is jobb. A tojást és a mézet visszarakom egyelőre a menüre, a tejtermékeket igyekszem kerülni. Ez lesz az előrelépésem egyelőre.
A dilemmáim naponta fogják alakítani a választásaimat, és ezzel rendben is vagyok.
◦ Éhes maradok, mert nem készültem, vagy tejtermékes opciót választok?
◦ Ha szójakészítményt választok, annak az utaztatása mennyivel rosszabb, mint ha hazai tejterméket választok?
◦ Ha a családnak főztek olyat, amilyet én nem ennék, de megmaradna, netán megromlana az étel, akkor inkább megeszem vagy főzök magamnak külön? Pazarlás és szigorú elhatározás, vagy alkalmazkodás a saját jólétem és elveim között lavírozva?
Izgalmas kérdések az életem egy új időszakának kezdetén.
Detti
*Forrás: https://ourworldindata.org/agricultural-land-by-global-diets
