Az aboutahome Instagram profilodat első ránézésre egy végtelenül inspiráló pinterest boardhoz hasonlítanánk, közelebb lépve a képek alatt tudatosan felépített és tudatosságra ösztönzésről szóló posztokat találunk. Mi volt a motivációd, amikor az elkezdted beleásni magad a fenntartható életstílusba?
Először a háztartásban használt vegyszerek, mosószerek, kozmetikumok használatában kezdtem el tudatosságra törekedni. Amikor a kislányomat vártam, emlékszem, fejtörést okozott, hogy mit kenjek/kenhetek majd a bőrére, ha megszületik, mert egy dologban biztos voltam, annál makulátlanabb és érzékenyebb dolog nem nagyon lehet, mint egy újszülött bőre. Így kezdtem el fokozatosan a természetes, ember- és környezetbarát megoldásokat keresni.
A jövőre nézve hatalmas dolog, hogy a mai gyerkőcök már ebben a környezettudatos eszmeiségben nőhetnek fel, ahogy a te kislányod is. Te mit hozol otthonról?
Az egyik nagynéném jópár éve maga készíti a természetes szappanját, a másik nagynéném maga tartja a tyúkjait, kemencében süt-főz, a helyi termelőktől vásárolja az alapanyagokat. A nagyszüleim a mai napig megtermelik a család zöldség-gyümölcs szükségletének egy jelentős részét, óriási paradicsom- és lekvárbefőzéseket tartanak.
Édesanyám népi játszóházvezető és kosárfonó (amellett, hogy tanítónő) végzettséggel is rendelkezik. Nagyapám a Margit-sziget főkertésze volt hosszú évekig. Szóval sok mindent hozok otthonról, nagyon büszke is vagyok a családomra emiatt.
Mennyire támogató a közvetlen környezeted?
Mindenben támogatnak, elfogadják a törekvéseimet, érdeklődnek és pozitívak. Nyilván nehéz most tartani az ütemet mindenben, amit épp kitalálok/felfedezek, de ezt nem is várom el senkitől. Nekem ez nem csak tudatos életmód, hanem egyben ügy, szinte munka is már. Hétről-hétre új dolgokat fedezek fel, ezek inspirálnak, új irányokba terelnek, amik megint új lehetőségeket hoznak magukkal. A környezetem sokszor csak pislog, most épp mi a helyzet, úgyhogy jó adag toleranciára is szükségük van ahhoz, hogy jól legyenek a dolgaimmal. Cserébe én is az vagyok velük. 🙂
Célodnak érzed a családtagjaidat, barátaidat a fenntarthatóság útjára terelni? Ha igen, milyen módszerekhez folyamodsz?
Ha találkozunk a barátokkal, családdal természetesen előkerül a téma, mindannyiunkat érint, érdekel. Nem akarok rájuk nyomni semmit, de ha kérdésük van, nagyon boldogan segítek. Szeretném, ha nem tartanának tőlem vagy a véleményemtől, megrovó pillantásomtól. Nekem “mindegy” ki hol tart, amíg látom, hogy nyitottsággal fordulnak a környezetvédelem felé, örülök, támogatom, segítem őket.
Melyik terület az, amiben a legnagyobb kihívást látod?
Általában a csomagolás csökkentése szerintem a legnagyobb kihívás az embereknek, eszméletlen mennyiségű szemetet termelünk, mert kevés a csomagolásmentes bevásárlási lehetőség, és nagyon sok kényelmi cikket vásárolunk, aminek nincs csomagolásmentes verziója. Ilyen szempontból vannak dolgok, termékek, amiket el kell engednünk, ez sokaknak nehéz. A saját legnagyobb kihívásom a közlekedés és az autózás. A karantén számomra ebben pozitív változást hozott, sokkal kevesebbet autózunk, ami hihetetlen megkönnyebbülés és jó érzés.
Hogy kell elképzelni nálad egy heti bevásárlást?
Sok-sok hónap alatt alakult ki ez a rutin, vagyis fedeztem fel azokat a lelőhelyeket, ahol szívesen vásárolok. Biztos, hogy hetente egyszer ellátogatok egy csomagolásmentes boltba, ahol körülbelül a szükséges dolgaink 50-70 %-át be tudom szerezni, attól függően, hogy épp kapok-e tejtermékeket vagy sem.
„Heti szinten látogatok piacot vagy zöldségest, ebben kifejezetten keresem a kistermelőket.”
Van egy-két jól bevált pékségünk, innen vásárolok pékárut, adalékmentes, lisztből-vízből kovásszal készült kenyereket eszünk, ebben nagyon tudatos vagyok, és figyelek, hogy csak jó minőségűt fogyasszunk.
Jól bevált hentesektől vásárolom a tanyasi csirkét (néha kacsát), és nagyon nagyon ritkán sertést, én már egy ideje nem eszem húst, de a családomnak szoktam sütni-főzni belőlük. Fontos, hogy olyan helyre menjek, ahol odaadják az árut a saját dobozaimba.
Sajnos ezeken kívül akad olyan termék, amiket nem tudok minden esetben csomagolás nélkül megvenni, ilyenkor első körben üveges verziókat keresek (pl. olajbogyó, csemegeuborka, kukorica, stb.), vagy papírba csomagoltat és csak végső esetben vásárolok műanyagban.
Mit tanácsolsz azoknak, akik érdeklődnek a fenntarthatóság iránt, de még nem vetették bele magukat?
Az első és legfontosabb – szerintem -, hogy keressenek hozzá társakat, közösséget. Egyedül minden nehezebb, ha van hova menni, megbeszélni a tapasztalatokat, válaszokat kapni a kérdéseinkre, akkor könnyebb lesz az úton maradni.
A másik tanácsom pedig az, hogy valahol kezdjék el. Talán mindegy is, hogy hol. Vigyenek magukkal otthonról zacskót a zsömlének és paradicsomnak, és ne tépjenek le műanyag zacskót (tudom, a csapból is ez folyik, mégis, ha bemegyek egy boltba vásárolni, nagyon ritkán látom, hogy saját zacskóba válogassák a gyümölcsöket a vásárlók…).
Keressenek helyi termelőket, kis boltokat, kézműves termékeket. Tervezzenek előre, vigyenek magukkal kulacsot vagy termoszt, ha elindulnak otthonról.
A mai világ arról kezdett szólni, hogy mindent megoldunk majd ott és akkor, amikor az igény jelentkezik. Emiatt van annyi palackos víz, műanyagba csomagolt szendvics, elviteles kávéspohár, műanyag keverőpálcika, kis kiszerelésű ez,az, amaz. Előre gondolkodással nagyon sok felesleges szeméttől tudnánk megóvni a környezetünket.
„Ami pedig a jó hír, a környezetbarát megoldás általában szebb, egészségesebb, praktikusabb és rövid- vagy hosszútávon olcsóbb.”
Egy utolsó kérdés. Melyik három terméket ajánlanád a Zero Hero webshopból?
A Starter kit csomagot egy az egyben, abban minden benne van. 😉
