30 napos kihívás – The Minimalists
Minden nap meg kell válnod valamilyen tárgytól. Az 1. nap 1 db tárgytól, a 2. nap 2 db tárgytól és így tovább, míg az utolsó nap 30 db tárgytól kell búcsút venned. A hónap végére közel 500 tárgytól váltál meg.
+ Nem kell nagy elhatározás, hogy elkezdjük
– Nincs megadva logikai folyamat, de nyugodtan kitalálhatunk magunknak.
Joshua Fields Millburn & Ryan Nicodemus podcast csatornáját mindenkinek meleg szívvel ajánlom: https://www.theminimalists.com/podcast/
Marie Kondo féle metódus – The KonMari Method
Az egyik leghíresebb japán módszer, teljesen más nézőpontból tekint a lomtalanításra, nem szoba szerint haladsz, hanem kategória szerint. Egyszerre egy teljes kategóriát nézel át, pl. összegyűjtöd egy helyre az összes ruhádat. Kiszabadítod az ágy alól a téli kabátodat, a szekrény tetejéről a nyári kalapot, kiborítod a szennyest is. Egy darab se kallódhat szerte-széjjel a kategóriából.
Nem azt kell nézned egy tárgyon, hogy ki szeretnéd-e dobni, hanem hogy meg szeretnéd-e tartani, okoz-e örömöt az életedben. Nagy különbség, fogj egy tárgyat és tedd fel a két kérdést: Kidobjam? vagy Okoz ez nekem örömet, megtartsam? Nagy eséllyel más választ fogsz kapni. Ha megválsz tőle, köszönd meg az eddigieket és tedd egy kupacba.
Kategóriák, amiken sorrendben kell haladni: ruhák, könyvek, papírok, apró tárgyak, szentimentális értékek. A válogatás után kulcsfontosságú az új rendszer kialakítása, a megfelelő hajtogatása a ruháknak, hogy átláthatóbb és egyszerűbb környezetet teremts magadnak.
+ Nincs mentegetőzés, ha elkezdtél egy kategóriát, végig kell csinálnod!
+ Óriási változást hoz az életedbe, rengeteg tárgytól meg tudsz szabadulni, ha átszellemülsz egyszer
+ Végleges nézőpont váltást hoz az életedbe, nem fogsz ugyanúgy nézni a tárgyaidra többé
– Nem szimpatikus, hogy szemeteszsákokba rak mindent és utána nincs szó a tárgy útjáról. Ne dobj ki mindent, ami neked szemét, másnak még érték lehet.
– Kutyások, gyerekesek, művészek, kétkezi alkotók és munkások. Rengeteg olyan élethelyzet van, amikor direkt nem olyan ruhát szeretnél felvenni, ami örömet okoz. Ilyen ruhákban nem szívesen játszunk a gyerekkel a homokozóban és nem szívesen megyünk esőben, sárban erdőbe kutyátsétáltatni.
Ha szeretnél mélyebben elmerülni a témában a tv show-t megtalálod a Netflixen, a könyveit pedig a könyvtárban, barátnőnél, használtan, vagy a könyvesboltokban.
Oprah féle akasztós módszer
Nem Oprah Winfrey-től származik az ötlet, de ő tette ismertté.
Minden vállfát a szekrényedben fordítva akassz fel, nézzenek kifelé. Miután pedig hordtál egy darabot, az akasztód állítsd irányba, nézzen befelé. 6 hónap elteltével látni fogod mely ruháidat hordod, és melyekhez hozzá sem nyúltál.
Ezt a próbát minden más rendetlen térben alkalmazhatod. A fiókos ruháknál külön fiókokba pakolhatsz, a játékoknál külön polcra..stb.
+ Meglepő eredményeket mutathat, felismerheted mennyi mindent nem hordasz.
– Nem túl gyors megoldás
4 doboz
Vegyél elő 4 dobozt: megy, marad, kuka, máshova, és vonulj be egy szobába. A cuccaidat eszerint a négy kategória szerint csoportosítsd.
Megy: ebbe a dobozba tegyél minden olyan tárgyat/ruhát, amit nem szeretnél megtartani. Miután végeztél, találd ki melyik alapítványhoz, adománybolthoz szeretnéd eljuttatni.
Marad: ebbe kerüljenek, amiket megtartasz. Ha végeztél ne habozz, mindennek találj helyet!
Kuka: amit már nem tudsz megjavítani, nagyon elnyűtt, szakadt holmik, vagy törött tárgyak, dobd ide. A végén szelektáld anyaga szerint a tartalmát.
Máshova: ide tedd azokat a tárgyakat, amiket megtartanál de rossz szobában vannak, helyére kell tenni őket. A kör végén rakd őket egyből el.
Nekem mi vált be?
Nagy lökést adott egy beszélgetés, amikor megosztottam valakivel, hogy hazavittem nagymamám ruháit is, meg a raktárban találtakat is, és mennyire nem férek el. Ezt a kérdést kaptam: Akkor miért nem veszel még egy szekrényt? Na itt tudtam, hogy nem szeretnék költeni még egy szekrényre, hogy olyan ruhákat tároljak, amik már nem jók rám, nem az enyémek, vagy csak nem szeretem őket.
Marie Kondo elvét vettem alapul, amúgy is imádtam a könyvét. Először nem hittem benne, de mikor minden egyes ruhámat összehordtam az ágyra megijedtem és elszégyelltem magam. 15 éve nem szelektáltam, és akkor is csak az került ki, amit kinőttem.
Már pakolás közben tudtam mennyi mindent nem fogok megtartani. 4 kupacot alkottam: megy, marad, javítani, nem tudom.
Megy: ide került minden már kinőtt ruha tini koromból, nem hordott darabok, nem szeretett ruhák, olyanok, amik nem állnak jól, azok, amiket csak terhesség idején hordtam nagy méretek. És ami a legnehezebb volt, a nagymamám ruhái. Rá kellett jönnöm, hogy nem tehetek semmit jóvá, és nem marad itt attól még, hogy a ruháit őrizgetem. Elbúcsúztam, és egy pulóvert megtartottam.
Marad: Minden, amit imádok felvenni, vagy örömet ugyan nem okoz, de rendszeresen hordom téli kutyasétákon.
Javítani: 2 hónapot adok ennek a kupacnak, ha ennyi idő alatt nem jut idő felvarrni a nadrág szárát, megfoltozni a zoknit, kiszedni a kiszedhetetlennek hitt foltot, kicserélni a zipzárt, akkor sose fogom megtenni. (van, ami 2 éve így áll, de ez az utolsó 2 hónap rá, megfogadtam)
Nem tudom: Ez egy ideiglenes kupac volt, amit hirtelen nem tudtam eldönteni, vagy megszegve a szabályokat úgy gondoltam, még fel kell próbálnom. 1-2 nappal később átmentem a kupacon újra, felpróbáltam sok mindent. A kupac 80%-a ment. A maradék 20% maradt, pár darab pedig a szentimentális csoportba ugrott, pl. a ruha, amiben megkérték a kezem.
A ruháimat lefeleztem, de így 1 héttel később mégis úgy gondolom, hogy hamarosan újrakezdem a folyamatot, mert képes vagyok megválni többtől, hiszen még mindig több ruhám van, mint amire szükségem van, amit egyszerűen hordani tudok.
A következő lépés pedig, hogy nem vásárolok új ruhát!
Detti
